19. rész

"Komolyan és komolyan hülyék"

-Hol lehet már Erik? – kérdezte Shon a kanapén ülve
-Halihali! – nyitott be az ajtón Othello
-Othello! – kiáltotta fel Shon a nevet meglepődöttségében
-Szia Aya! – lépett be Kizuna Aya szobájába
-Szia Kizuna! – köszönt Aya is
-Képzeld, itt van Othello! Fent van a többiekkel. Nem jössz köszönni neki? – kérdezte mosolyogva Kizuna
-Ki az az Othello? – kérdezte Aya kíváncsian
-O. T. H. E. L. L. O. – mondta Kizuna tagolva
-Igen és ő ki?
-O. T. H. E. L. L. O. – mondta Kizuna újra tagolva
-Oké…- jelent meg egy vízcsepp Aya fején
-Akkor jössz? – kérdezte Kizuna vidáman
-Hát öhm mehetek. – mondta Aya közben arra gondolva, hogy bár tudná ki az az Othello
-Oksy, am ha van nálad sál, akkor szerintem, vedd fel.
-Én már meg sem kérdem minek… - gondolta magában Aya majd felvette a sálat
Ebben a pillanatban Ito rontott be az ajtón.
-Csávesz csajszik! Othello mesélte, hogy látta Eriket és Edriket a régi templomnál verekedni. Izgi, nem? – vigyorgott Ito a tőle megszokott módon
-Izgi? Hát eléggé. – jelent meg egy vízcsepp Aya fején újból – Remélem Erik tud magára vigyázni…
-Én úgy gondolom, hogy tud vigyázni magára, vagy ha mégsem, akkor Shon nyeri a fogadást… Aya te nem szállsz be? – kérdezte Ito kíváncsian
-Ti még ezen is fogadtok? Megáll az ész! – akadt ki Aya
-Héj, héj! Ha Shon ellen fogadsz az nem igazi fogadás, hanem befektetés! – okoskodott Ito
-Remélem igazad lesz és semmi baja, de én nem fogadnék.
-Nyugesz, erre is gondoltunk. Ha végtagja törik, akkor én nyerek, ha valamelyik más csontja, akkor Shon. – mosolygott Ito
-Inkább ne ijesztgess légyszi. Azt mondtad, tud magára vigyázni. – akadt ki megint Aya
-Bizonyos mértékig… - jelent meg egy vízcsepp Ito fején majd Aya nyakára nézett – Különben minek van rajtad sál? Ja, igaz is… szegény Othello folyton szív. – nevetett fel Ito
-Szív? – nézett nagyot Aya
-Most mivan? Szerintem vicces volt. – durcizott be Ito
-Akkor én nem értem a poént…- gondolta magában Aya – Miért is szív?
Ito épp belekezdett volna, mikor Shon odaszaladt hozzá és elkapta a karját, majd elrángatta.
-Én ezt nem értem. – kommentálta Kizuna
-Ezzel nem vagy egyedül, de most mi történhetett? – kérdezte Aya egy vízcseppel a fején
-Nem tudom… lehet, hogy… nem tudom. – mondta Kizuna értetlen pofival
Aya egy hatalmas vízcseppel Kizunara nézett.
-Most jut eszembe! –kiáltott fel Kizuna- Neked Erikes vércsopid van, nem?
-Biztosan… neki mi a vércsoportja?
-… a-.
-Akkor igen, olyan a vércsoportom.
-Akkor nem kell a sál! – mosolygott Kizuna- Othello nem szereti az Erikes vércsoportúakat.
-Miért? Othello vámpír? – kérdezte Aya nagy szemekkel
-Igen, de szeretne ember lenni.
-Biztos rendes. – mosolygott Aya
-Aha! Nagyon cicafül! És képzeld, ő Frederik legjobb barátja.
-Kár, hogy egyiküket sem ismerem.
-Majd megismized őket. Am tippeld meg, hogy hány éves Othello.
-20? – kérdezte Aya
-Több.
-30?
-Több.
-Na jó mond, mert van egy olyan érzésem, hogy találgathatok ítéletnapig.
-Ha annyira érdekel, majd megkérdezed tőle, na gyere! – mondta Kizuna, majd megfogta Aya kezét és felhúzta a nappaliig, ahol Othello ült a kanapén-
-Halihali! – köszönt Othello mosolyogva
-Szija. – köszönt neki Aya
-Na, most ha akarod, megkérdezheted. Mikor nekem megmondta, annyira meglepődtem, hogy leköptem véletlen innivel Éjfélt! –mesélte Kizuna
-Te nem vagy semmi Kizuna. Mégis mennyi idős vagy, hogy ennyire meglepő? – kérdezte Aya Othellot
-Most áprilisban leszek 471. – válaszolt mosolyogva Othello
-Jól értettem, hogy 471-et mondott? – kérdezte Aya tátott szájjal Kizunat
-Aha. Ugye, hogy nem néz ki annyinak? – kérdezte mosolyogva Kizuna
-Csöppet sem, sőt mondhatni nagyon jól tartod magad.
-Hát igen, 18 éves voltam, mikor vámpírrá váltam és ezért nézek ki mindig úgy, mint akkor. Amúgy… én Erikre fogadtam. – mosolygott Othello
-Hát már te is fogadsz? –akadt ki Aya – Remélem, épségben megússza…
-Biztosan. Elküldtem Shont és Itot, hogy menjenek és nézzék meg, hogy mi van vele.
-Köszi! – örömében Aya megölelte Othellot, mire ő csak undorodva elfordult
-Fúj! A-!
-Bocsi és hát az… - jelent meg egy vízcsepp Aya fején
-Akkor én megyek is… Frederik már vár. Majd még biztos összefutunk nála, na halihali! – köszönt mosolyogva majd eltűnt
-Hogy fogják szégyellni a pofájukat a többiek, hogy ismernek minket ha ez kiderül, te Úr Isten– sóhajtott fel Shon miközben ő és Ito Edrik háza előtt álltak
-Ha nem tetszik valami, tegyél úgy, mint a festék és kopj le! – förmedt rá Ito
-Te is tudod, hogy különösebb ok nélkül nem törhetünk be sehova. – komolyodott meg Shon
Pár másodpercig csöndben álltak az ajtó előtt majd Ito megtörte a csendet.
-Én szomjas vagyok!
-Ez most komoly? – kérdezte Shon egy vízcseppel a fején
-Na jó, akkor… - Ito levette az egyik cipőjét majd kitörve az egyik ablakot, bedobta a házba - A cipőmet keresem! – mondta önelégülten
-Te veszélyesebb vagy, mint egy puskás majom. – jelentette ki Shon majd elgondolkozott – Hajolj be, én megfogom a gatyád!
-Te hülye buzi! – kiáltott rá Ito
-Nem úgy, te anyaszomorító bánatgyáros! Átolvastam az összes szabálykönyvet, amit csak találtam és behajolni egy házba nem illegális. Ha hozzáérsz a padlóhoz, na az már az! Érted már? – nézett Itora lenézően
-Inkább keressük a cipőmet. – nézett Shon szemeibe Ito
-Szerintem is. – bólintott rá Shon
Erik eközben a karját fogva elfutott a legközelebbi parkhoz.
-Mentsd mi menthető és add fel! – mondta gúnyosan Edrik miközben a parkhoz sétált
-Feladni? Sajnálom, de ezt a kifejezést nem ismerem. – vigyorodott el gúnyosan Erik
-Oly rémes a helyzeted, de te észre sem veszed! – lépett elő egy fa mögül Orion
-Orion? – nézett a fiúra Erik
-Mit keresel itt? Nem úgy volt, hogy…? – nézett rá kérdőn Edrik
-Elnézést a zavarásért, de némi problémánk akadt a legutóbb kapott feladattal kapcsolatban. – jelentette ki Orion komoly arckifejezéssel
-És mégis micsoda, ami olyan fontos, hogy harc közben zavarj? – ráncolta össze a homlokát Edrik
-Hát… öhm… ez nem publikus. – nézett Erikre ezzel jelezve azt, hogy erről neki nem szabad tudnia
-Na ne már! Mit tervezel te elmebeteg? – nézett Erik mérgesen a bátyjára
-Semmit. Illetve semmi olyat, ami rád tartozna. – tette keresztbe a kezeit Edrik
-Ne szórakozz velem, szöszi! – ordított rá idegességében Erik
-Szöszi? – nevetett fel Edrik – Csak nem összeszedted a bátorságod?
-Ne tereld el a szót! Mit tervezel? – kérdezte üvöltve Erik majd előre lépett egyet mire a karjából egyenesen ömlött a vér
-Óh! Ez olyan izgalmas! – ordította izgatottan Ito Edrik szobájának ajtaja előtt
-Majd mindjárt izgalmas leszek neked! – rúgta bokán Shon a fiút
-Már megint a ferde hajlamaid…- grimaszolt Ito miközben a bokáját fogdosta
-Nekem ferde hajlamaim?! A suliban bomlanak utánam a csajok nincs okom arra, hogy buzi legyek. – akadt ki Shon
-Nem csak attól lehet valaki buzi, hogy nem bomlanak utána a csajszik. – tette keresztbe a kezeit Ito
-Tapasztalat? – kérdezte gúnyos mosoly kíséretében Shon
-Nyugodj meg barátom! – simogatta meg Ito a társa fejét – Nem a méret a lényeg. Lehet nagyobbíttatni is! – nevette el magát
-Te elmebeteg állat! Te búzafejű! Hogy a rosebb hajókázna a fejeden! Hogy a rák egye ki a beledet! Hogy egy delfin szippantaná ki a szemeid! Hogy dögkeselyűk rockiznának a még éppen maradt agysejteden! Hogy egy kisegér rágcsálná le a kisujjad! Hogy egy múmia kelne életre és erőszakolna halálra! Hogy krétával dobálnának agyon matekórán! Hogy teniszütővel vernének lilára! Hogy… lenne több levegőm, hogy tovább tudjam mondani. – fejezte be Shon majd levegő után kapkodott
-Azt hiszem…- lépkedett arrébb Ito – Szedsz valamilyen gyógyszert?
-Nem. – válaszolta röviden Shon
-Pedig lehet, hogy nem ártana! – nevetett fel újra Ito
-Te elmebeteg vadbarom! – kiáltotta Erik a földön ülve miközben a ruhája egy részét már teljesen összevérezte
-Ne bőszítsd fel magad, mert még az orrod vére is elered. – nevetett kárörvendően Edrik
-Ne vedd ilyen lazán a dolgokat, mert még neked is eleredhet az orrod vére. – mosolygott gúnyosan Erik
-Te kis… - mérgelődött Edrik – Ne feledd, hogy az életed kinek a kezében van!
-Nem felejtem. Tudom, hogy az életem kinek a kezében van. – Erik egy pillanatra lehajtotta a fejét a fájdalomtól majd újra felnézett egyenesen Edrik szemeibe – És az a kéz nem a tiéd, bátyus!
-Nem nyillik az ajtó. – jelentette ki Ito mikor megpróbálta kinyitni Edrik szobájának ajtaját – Akkor mi van?
-Akkor bezárta. – válaszolt tömören Shon
-Komolyan? – pöccent be Ito
-Csillapodj! Keress egy lábtörlőt. A kulcsokat mindig odarakják.
-Ugyan már! Ilyen csak az akciófilmekben van!
-Nem is. – ellenkezett egy személy a két fiú háta mögött
-De igen! – tette keresztbe a kezeit Ito
-De nem! – förmedt rá Shon
-Miért nem nézitek meg? – ajánlotta fel a hátuk mögött álló személy
-Jó ötlet. – bólogatott Ito
-Kivel beszélgetünk? – kérdezte Shon kíváncsian majd Itora nézett Ito pedig rá
-Kérlek, ne forduljunk hátra… a horrorfilmekben mindig… - kezdett bele Ito, de nem akarta befejezni
-Te tényleg egyfolytában tévézel. – nevetett fel a mögöttük levő személy
-Na oké. Háromra hátranézünk. – jelentette ki Shon – 1. 2. 3! – mondta majd egyszerre hátrafordult Itoval és Ito ijedtében megfogta Shon kezét
-Hííí ez Hektor! – ijedt halálra Ito
-Ja, ez csak Hektor! – legyintette le a szabadon maradt kezével Shon
-Mi az, hogy „csak Hektor”? – ordított rá a fiú

Szeretnék véleményt írni Ide!

<-- Előző rész